2008. március 23. vasárnap
Tavaszváró
Esik eső eseget,
az én lelkem kesereg.
Nem kívánok egyebet,
jöjjön már a kikelet!
Hozzon bőven meleget,
napsütésből eleget!
Nyíljon kertben sok virág,
nárcisz bontsa szép szirmát!
Ébredjen a természet,
viruljanak zöld rétek!
Hegyek, völgyek ébresztő,
gólyát vár a háztető!
Esik eső eseget,
az én lelkem kesereg,
sötét felhő tekereg,
nem jön még a kikelet.
Hívjuk, várjuk együtt a tavaszt, rügyet hátha hamarabb fakaszt!
Tavaszváró
Esik eső eseget,
az én lelkem kesereg.
Nem kívánok egyebet,
jöjjön már a kikelet!
Hozzon bőven meleget,
napsütésből eleget!
Nyíljon kertben sok virág,
nárcisz bontsa szép szirmát!
Ébredjen a természet,
viruljanak zöld rétek!
Hegyek, völgyek ébresztő,
gólyát vár a háztető!
Esik eső eseget,
az én lelkem kesereg,
sötét felhő tekereg,
nem jön még a kikelet.
Hívjuk, várjuk együtt a tavaszt, rügyet hátha hamarabb fakaszt!
2008. március 22. szombat
Isteni virágok
Ó, ti csodás virágok!
Bársonypuha szirmotok
- mély érzelmek jelképe -
gyógyír ember lelkére.
Legyetek vágyódó szívekben
örömnek forrása,
boldogan mosolygó szemeken
szeretet csilláma!
Ó, ti csodás virágok!
Angyalokként óvjátok
- örök hűség őreként -
jegyben járók szerelmét!
Hintsetek derűt és jó kedvet
szürkülő napokra,
töltsetek kellemes meleget
jéghideg lakokba!
Kinek falára kerül ez a kép, legyen háza dísze, boldogsága őreként.
Isteni virágok
Ó, ti csodás virágok!
Bársonypuha szirmotok
- mély érzelmek jelképe -
gyógyír ember lelkére.
Legyetek vágyódó szívekben
örömnek forrása,
boldogan mosolygó szemeken
szeretet csilláma!
Ó, ti csodás virágok!
Angyalokként óvjátok
- örök hűség őreként -
jegyben járók szerelmét!
Hintsetek derűt és jó kedvet
szürkülő napokra,
töltsetek kellemes meleget
jéghideg lakokba!
Kinek falára kerül ez a kép, legyen háza dísze, boldogsága őreként.
2008. március 21. péntek
Csillag
Csillag fénylik fenn az égen
tündökölve mesés fényben.
Kezem által érintetlen,
mégis enyém, nem véletlen.
Csillag fénylik fenn az égen
fagyos űrnek sötétjében.
Nagyon régen várt már reám,
ajándékként jött el hozzám.
Csillag fénylik fenn az égen
túl a titkos mindenségen.
Véget ért az egyedüllét,
űrmagánya múltba tért lét.
Csillag fénylik fenn az égen,
elmerengek ezüstjében.
Szüntelenül csillog-villog,
minden éjjel nekem ragyog.
Valóban van egy regisztrált csillagom, amit 39. születésnapomra kaptam, és a nevemet viseli utánam.
Csillag
Csillag fénylik fenn az égen
tündökölve mesés fényben.
Kezem által érintetlen,
mégis enyém, nem véletlen.
Csillag fénylik fenn az égen
fagyos űrnek sötétjében.
Nagyon régen várt már reám,
ajándékként jött el hozzám.
Csillag fénylik fenn az égen
túl a titkos mindenségen.
Véget ért az egyedüllét,
űrmagánya múltba tért lét.
Csillag fénylik fenn az égen,
elmerengek ezüstjében.
Szüntelenül csillog-villog,
minden éjjel nekem ragyog.
Valóban van egy regisztrált csillagom, amit 39. születésnapomra kaptam, és a nevemet viseli utánam.
2008. március 21-22. péntek éjjel
Ihlet
Érthetetlen hogyan történt meg velem,
ecset mellett toll lett az új fegyverem.
Fegyveremmel - betűhegyben alkotott -,
váltakozó taktus haddal harcolok.
Régóta nem teremtettem verseket,
nem gondoltam, hogy ez újra megeshet.
Három versem után sok-sok év múltán,
kilencedik művem készül napnyugtán.
Alaposan meglepett, kivéve kezemből az ecsetet.
Ihlet
Érthetetlen hogyan történt meg velem,
ecset mellett toll lett az új fegyverem.
Fegyveremmel - betűhegyben alkotott -,
váltakozó taktus haddal harcolok.
Régóta nem teremtettem verseket,
nem gondoltam, hogy ez újra megeshet.
Három versem után sok-sok év múltán,
kilencedik művem készül napnyugtán.
Alaposan meglepett, kivéve kezemből az ecsetet.
2011. május 05. csütörtök
Alkotó utak
Nagy kaland a földi út,
örömöt rejt, néha bút.
Elindul és érkezik,
számos szálon létezik.
Sok kis rövid alig él,
megfeneklett életcél.
Néhány száguld évekig,
gyümölcseik érlelik.
De az út nem egyenes,
kanyar, metszés tetemes.
Ahol kettő összeér,
együtt futhat a szekér.
Ezernyi a villanás,
röpke flört és semmi más.
Utazásunk oly csodás,
minden perce alkotás.
Nagy kaland a földi út,
örömöt rejt, néha bút.
Küldetése véget ér,
forrásához visszatér.
Létünk csodás utazás, földünk talán állomás.
Alkotó utak
Nagy kaland a földi út,
örömöt rejt, néha bút.
Elindul és érkezik,
számos szálon létezik.
Sok kis rövid alig él,
megfeneklett életcél.
Néhány száguld évekig,
gyümölcseik érlelik.
De az út nem egyenes,
kanyar, metszés tetemes.
Ahol kettő összeér,
együtt futhat a szekér.
Ezernyi a villanás,
röpke flört és semmi más.
Utazásunk oly csodás,
minden perce alkotás.
Nagy kaland a földi út,
örömöt rejt, néha bút.
Küldetése véget ér,
forrásához visszatér.
Létünk csodás utazás, földünk talán állomás.
2008. március 21. péntek
A világ közepe
Ott a világ közepe,
ahol gondolt múltam szelete.
Ahol élményeket alkottak
álmodozó, hő vágyak.
Ott a világ közepe,
ahol szívem első hangjele.
Ahol babalépést tanulva
mondtam: apa, anyuka.
Ott a világ közepe,
ahol gyermekkorom sikere.
Ahol sütik sültek homokból,
vizet húztam föld alól.
Ott a világ közepe,
ahol történések tömege.
Ahol hattyú siklott magasból,
békazene ma is szól.
Ott a világ közepe,
ahol szüleimnek sírhelye.
Ahol harmincnégyben születtek
örvendve az életnek.
Ott a világ közepe,
ahol szeretteim lakhelye.
Ahol bátyám él és családja,
áll emlékek hős vára.
Ott a világ közepe,
ahol életemnek gyökere.
Ahol hűségesen rám várva
visszaszólít hazámba.
Ott a világ közepe,
ahol vágyaimnak tengere.
Ahol újra úszni szeretnék,
szőhetnék sok szép mesét.
Ott a világ közepe,
ahol álmaimnak serege.
Ahol sokszor látom lényemet,
tervezek még életet.
Ott a világ közepe,
ahol gondolt jövőm mezeje.
Ahol soká éltem békésen,
ott lelhető Gégényben.
Talán itt látszik legjobban ragaszkodásom ahhoz a kis faluhoz ahol felnőttem, és mostanáig (2008) eltelt 34 évem.
A világ közepe
Ott a világ közepe,
ahol gondolt múltam szelete.
Ahol élményeket alkottak
álmodozó, hő vágyak.
Ott a világ közepe,
ahol szívem első hangjele.
Ahol babalépést tanulva
mondtam: apa, anyuka.
Ott a világ közepe,
ahol gyermekkorom sikere.
Ahol sütik sültek homokból,
vizet húztam föld alól.
Ott a világ közepe,
ahol történések tömege.
Ahol hattyú siklott magasból,
békazene ma is szól.
Ott a világ közepe,
ahol szüleimnek sírhelye.
Ahol harmincnégyben születtek
örvendve az életnek.
Ott a világ közepe,
ahol szeretteim lakhelye.
Ahol bátyám él és családja,
áll emlékek hős vára.
Ott a világ közepe,
ahol életemnek gyökere.
Ahol hűségesen rám várva
visszaszólít hazámba.
Ott a világ közepe,
ahol vágyaimnak tengere.
Ahol újra úszni szeretnék,
szőhetnék sok szép mesét.
Ott a világ közepe,
ahol álmaimnak serege.
Ahol sokszor látom lényemet,
tervezek még életet.
Ott a világ közepe,
ahol gondolt jövőm mezeje.
Ahol soká éltem békésen,
ott lelhető Gégényben.
Talán itt látszik legjobban ragaszkodásom ahhoz a kis faluhoz ahol felnőttem, és mostanáig (2008) eltelt 34 évem.
2008. március 28. péntek
Évszakok harca
Kora reggel madárdal zavarta a békét,
csicsergéssel ébresztve álmos erdő népét.
Tavasz létét hirdették minden élőlénynek,
megbolygatott álmuknak így vetettek véget.
Közeledtek réteges, nimbostratus felhők,
tépett foszlányfátyollal ijesztve az erdőt.
Fenyegetve, magasból ereszkedtek csöndben
havat rázva szoknyájuk ráncaiból bőven.
Éledező mezőkre ezüstleplet vontak,
hóbundákat horgoltak tűlevelű fáknak.
Háztetőkön pihenve adták tudtul hírét,
nem engedik tavasznak visszavenni helyét.
Milliónyi csillogó jégkristályos pihe
igyekezett zugokba, mint tyúkhoz sok csibe.
Dacolva az idővel - törvényt dobva sutba -,
nem törődve sorrenddel keveredtek hadba.
Hatalmat átvevő csapatai a télnek
- vereséget okozva -, súlyos csapást mértek.
Elrabolták könnyedén tavasztól a langyot,
erdő számos lakója hókalapot kapott.
Megérezvén hűs veszélyt, elbújt sok kis állat,
madaraknak csőrére halmozódott harmat.
Összezárta szirmait kék ibolya búsan,
barkaszemek ágakat remegtettek hosszan.
Kikeletnek havában Jégbontónak hava,
csatájuknak nem örül élőlények hada.
Szüntelenül reméli minden földi élet,
küzdelmüknek végéhez gyorsan odaérnek.
Összekeveredtek az évszakok, ily módon okozva egy rossz napot.
Évszakok harca
Kora reggel madárdal zavarta a békét,
csicsergéssel ébresztve álmos erdő népét.
Tavasz létét hirdették minden élőlénynek,
megbolygatott álmuknak így vetettek véget.
Közeledtek réteges, nimbostratus felhők,
tépett foszlányfátyollal ijesztve az erdőt.
Fenyegetve, magasból ereszkedtek csöndben
havat rázva szoknyájuk ráncaiból bőven.
Éledező mezőkre ezüstleplet vontak,
hóbundákat horgoltak tűlevelű fáknak.
Háztetőkön pihenve adták tudtul hírét,
nem engedik tavasznak visszavenni helyét.
Milliónyi csillogó jégkristályos pihe
igyekezett zugokba, mint tyúkhoz sok csibe.
Dacolva az idővel - törvényt dobva sutba -,
nem törődve sorrenddel keveredtek hadba.
Hatalmat átvevő csapatai a télnek
- vereséget okozva -, súlyos csapást mértek.
Elrabolták könnyedén tavasztól a langyot,
erdő számos lakója hókalapot kapott.
Megérezvén hűs veszélyt, elbújt sok kis állat,
madaraknak csőrére halmozódott harmat.
Összezárta szirmait kék ibolya búsan,
barkaszemek ágakat remegtettek hosszan.
Kikeletnek havában Jégbontónak hava,
csatájuknak nem örül élőlények hada.
Szüntelenül reméli minden földi élet,
küzdelmüknek végéhez gyorsan odaérnek.
Összekeveredtek az évszakok, ily módon okozva egy rossz napot.
2008. március 27-28. csütörtök éjjel
King Ludwig’s
Csülkök sülnek
King Ludwig's-ban,
Leavenworth-nek
sok dolga van.
Csülkök sülnek,
bőrpírt kapnak,
nyársra tűzve
csalogatnak.
Csülkök sülnek,
Illatoznak,
vendégeknek
sört is hoznak.
Csülkök sülnek
King Ludwig's-ban,
Leavenworth-nek
jó dolga van.
Ettem már csülköt King Ludwig’s-ban, semmi sem maradt a tányéromban.
King Ludwig’s
Csülkök sülnek
King Ludwig's-ban,
Leavenworth-nek
sok dolga van.
Csülkök sülnek,
bőrpírt kapnak,
nyársra tűzve
csalogatnak.
Csülkök sülnek,
Illatoznak,
vendégeknek
sört is hoznak.
Csülkök sülnek
King Ludwig's-ban,
Leavenworth-nek
jó dolga van.
Ettem már csülköt King Ludwig’s-ban, semmi sem maradt a tányéromban.
2008. március 22. szombat
Az élet menetrendje
Egyszer fent, egyszer lent,
ilyen ez az életrend.
Ha fent vagyunk örülünk,
csodás otthon gömbföldünk,
mély kátyúja rút velünk.
Egyszer fent, egyszer lent,
ilyen ez az életrend.
Nevetünk nagy boldogan,
vagy sírunk egy sarokban,
nincs baj míg a szív dobban.
Egyszer fent, egyszer lent,
ilyen ez az életrend.
Röpülünk, mint a labda
fel-fel roppant magasra,
leesünk majd koppanva.
Egyszer fent, egyszer lent,
ilyen ez az életrend.
Reggel szépen süt a Nap,
máskor viszont sötét kap
teret szinte egész nap.
Egyszer fent, egyszer lent,
ilyen ez az életrend.
Sokszor fényár vesz körül,
néha viszont kikerül,
várhatjuk míg kiderül.
Egyszer fent, egyszer lent,
ilyen ez az életrend.
Víg felhőkkel lebegünk,
gödör nem a szerettünk,
sérülékeny léglelkünk.
Egyszer fent, egyszer lent,
ilyen ez a menetrend.
De rossz után jön a jó,
szenvedésünk mulandó,
sok szép dolog várható.
A változás örök.
Az élet menetrendje
Egyszer fent, egyszer lent,
ilyen ez az életrend.
Ha fent vagyunk örülünk,
csodás otthon gömbföldünk,
mély kátyúja rút velünk.
Egyszer fent, egyszer lent,
ilyen ez az életrend.
Nevetünk nagy boldogan,
vagy sírunk egy sarokban,
nincs baj míg a szív dobban.
Egyszer fent, egyszer lent,
ilyen ez az életrend.
Röpülünk, mint a labda
fel-fel roppant magasra,
leesünk majd koppanva.
Egyszer fent, egyszer lent,
ilyen ez az életrend.
Reggel szépen süt a Nap,
máskor viszont sötét kap
teret szinte egész nap.
Egyszer fent, egyszer lent,
ilyen ez az életrend.
Sokszor fényár vesz körül,
néha viszont kikerül,
várhatjuk míg kiderül.
Egyszer fent, egyszer lent,
ilyen ez az életrend.
Víg felhőkkel lebegünk,
gödör nem a szerettünk,
sérülékeny léglelkünk.
Egyszer fent, egyszer lent,
ilyen ez a menetrend.
De rossz után jön a jó,
szenvedésünk mulandó,
sok szép dolog várható.
A változás örök.
2008. március 27-28. csütörtök éjjel
Azon a nagy napon 1
Azon a nagy napon
torta lesz az asztalon.
Soká jön még az a nap el
elképesztő emlékekkel.
Álomnak havában születtem
hófehér, havazós hidegben.
Hatvannyolc évének végére
érkeztem pólyában Gégénybe.
Nem voltam igazán jó gyerek,
rosszaság árnyékként követett.
Szüntelen furdalja oldalam,
nővérke mit látott meg rajtam?
Második gyermekként érkeztem,
megrendelt egyetlen fivérem.
Szeretett volna egy kistestvért,
igazán nem tudom milyet kért.
Sírósat, csöndeset, lányt, fiút?
Bőrömből soha nincs már kiút!
Kislányként kezdődött életem,
jó család házába kerültem.
Messze még a jelentős nap,
történetem folytatást kap.
Torta lesz az asztalon
azon a nagy napon.
A negyedik x közeledik, történetem kerekedik.
Azon a nagy napon 1
Azon a nagy napon
torta lesz az asztalon.
Soká jön még az a nap el
elképesztő emlékekkel.
Álomnak havában születtem
hófehér, havazós hidegben.
Hatvannyolc évének végére
érkeztem pólyában Gégénybe.
Nem voltam igazán jó gyerek,
rosszaság árnyékként követett.
Szüntelen furdalja oldalam,
nővérke mit látott meg rajtam?
Második gyermekként érkeztem,
megrendelt egyetlen fivérem.
Szeretett volna egy kistestvért,
igazán nem tudom milyet kért.
Sírósat, csöndeset, lányt, fiút?
Bőrömből soha nincs már kiút!
Kislányként kezdődött életem,
jó család házába kerültem.
Messze még a jelentős nap,
történetem folytatást kap.
Torta lesz az asztalon
azon a nagy napon.
A negyedik x közeledik, történetem kerekedik.
2008. március 27-28. csütörtök éjjel
Egyszer esett meg
Egyszer esett meg velem,
nyakas fejem betörtem.
Drótszamárral akartam
lépcsőt mászni gondatlan.
Nagyot döccent járművem,
hittem, buksim elvesztem.
Kerek, szöghöz nem való,
mindent vonz a hasonló.
Nem éreztem fájdalmat,
vér pöttyözte ruhámat.
Megijedtem ezt látván,
számat húzta a látvány.
Világosan emlékszem,
kiságyamon feküdtem.
Körül vett az aggódás,
orvos volt a megoldás.
Dúckötéssel sebemen
vittek haza sebesen.
Vígan mentünk motoron,
könnyem itta mosolyom.
Vékony ferde forradás,
homlokomon kis vágás.
Gyermekkori lenyomat
jelzi máig múltamat.
Keresztfiammal együtt alkotunk egy + jelet, míg hosszában van nekem,
ő hasonlót szerzett keresztben.
Egyszer esett meg
Egyszer esett meg velem,
nyakas fejem betörtem.
Drótszamárral akartam
lépcsőt mászni gondatlan.
Nagyot döccent járművem,
hittem, buksim elvesztem.
Kerek, szöghöz nem való,
mindent vonz a hasonló.
Nem éreztem fájdalmat,
vér pöttyözte ruhámat.
Megijedtem ezt látván,
számat húzta a látvány.
Világosan emlékszem,
kiságyamon feküdtem.
Körül vett az aggódás,
orvos volt a megoldás.
Dúckötéssel sebemen
vittek haza sebesen.
Vígan mentünk motoron,
könnyem itta mosolyom.
Vékony ferde forradás,
homlokomon kis vágás.
Gyermekkori lenyomat
jelzi máig múltamat.
Keresztfiammal együtt alkotunk egy + jelet, míg hosszában van nekem,
ő hasonlót szerzett keresztben.
2009. május 04. hétfő
Nélküled
Nélküled sivár szobám
falai némán fenyegetnek,
hiányod kiáltanám
panaszként sötét fellegeknek.
Nélküled gyászos estém
percei súlyos málhás zsákok,
alattuk tétlen kérném:
Gyúljanak fényes fénynyalábok!
Nélküled árván várok
szürkülő, rideg hajlékomban
feledve árnyas gondok,
fellobbansz lámpa burájában.
A hiány sokféleképpen alakot ölthet, áram nélkül is lehet fénytelen az élet.
Nélküled
Nélküled sivár szobám
falai némán fenyegetnek,
hiányod kiáltanám
panaszként sötét fellegeknek.
Nélküled gyászos estém
percei súlyos málhás zsákok,
alattuk tétlen kérném:
Gyúljanak fényes fénynyalábok!
Nélküled árván várok
szürkülő, rideg hajlékomban
feledve árnyas gondok,
fellobbansz lámpa burájában.
A hiány sokféleképpen alakot ölthet, áram nélkül is lehet fénytelen az élet.
2008. március 22. szombat
A kék madár
Vidám szellő víg táncot jár,
párját várja szép, kék madár.
Buzgón kémlel erre-arra,
himbálódzik jobbra-balra.
Vidám szellő víg táncot jár,
párját várja szép, kék madár.
Ringatódzik, mint a csónak,
ízét érzi hosszú csóknak.
Vidám szellő víg táncot jár;
párját várja szép, kék madár.
Csillan szeme szembogárja,
mikor leszáll választottja.
Vidám szellő víg táncot jár;
párját várja szép, kék madár.
Nagyot füttyent örömében,
majd elolvad tűz hevében.
Vidám szellő víg táncot jár;
röppen véle a két madár.
Útra kelnek szerelmesen
szivárványos légtengerben.
Vidám szellő víg táncot jár;
messze repül két kék madár.
Együtt szállnak zavartalan
kék virágos boldogságban.
Biztosan mindenki várt már valakire, és mindenkire várt már valaki.
A kék madár
Vidám szellő víg táncot jár,
párját várja szép, kék madár.
Buzgón kémlel erre-arra,
himbálódzik jobbra-balra.
Vidám szellő víg táncot jár,
párját várja szép, kék madár.
Ringatódzik, mint a csónak,
ízét érzi hosszú csóknak.
Vidám szellő víg táncot jár;
párját várja szép, kék madár.
Csillan szeme szembogárja,
mikor leszáll választottja.
Vidám szellő víg táncot jár;
párját várja szép, kék madár.
Nagyot füttyent örömében,
majd elolvad tűz hevében.
Vidám szellő víg táncot jár;
röppen véle a két madár.
Útra kelnek szerelmesen
szivárványos légtengerben.
Vidám szellő víg táncot jár;
messze repül két kék madár.
Együtt szállnak zavartalan
kék virágos boldogságban.
Biztosan mindenki várt már valakire, és mindenkire várt már valaki.
2009. március 23-24. hétfő éjjel
ARANYLÓ BÚZASZEMEK
Aranyló búzaszemeket kevergettek örök szüntelen,
Ráhintve papírlapokra, elevenné vált az érzelem.
A, i, ó, é: kellenek mássalhangzók is e betűk közé,
N, r, l, f, f, p: így vált egy gondolat kerek egésszé.
Y, d, t, ú, t, a; hiányos a lúd hattyúálma,
L, h, ú, a; talán még így sem tökéletes címadása?
Ó, ti megboldogult lelkek! Göröngyös utat font sorsotok.
Bízva múzsátokban, ihlettől duzzadt költői vénátok.
Útszéli színpompát, ha csodáltatok harmatos hajnalon,
Zengő erdőben, ha sétáltatok bíborszínű alkonyon;
Alvó versmagvakat fűztetek csavaros gondolatláncra,
S rabjául esve, szív-ezrek nyíltak őszinte csodálatra.
Zenélj, muzsikálj éltető természet! Zúgjatok habfolyók!
Emlékezzünk együtt emberek, remek tollú költők, írók!
Messze vannak, örök relikviáik közöttünk lebegnek.
Ezernyi szikra szülte beérett kalászokban rejtőznek
Kazinczy, és Radnóti által hintett aranyló búzaszemek.
Megjegyzés: A sorolt betűk két verset rejtenek a két költőtől.
Radnóti Miklós: Férfinapló
Kazinczy Ferenc: A lúdhattyú
ARANYLÓ BÚZASZEMEK
Aranyló búzaszemeket kevergettek örök szüntelen,
Ráhintve papírlapokra, elevenné vált az érzelem.
A, i, ó, é: kellenek mássalhangzók is e betűk közé,
N, r, l, f, f, p: így vált egy gondolat kerek egésszé.
Y, d, t, ú, t, a; hiányos a lúd hattyúálma,
L, h, ú, a; talán még így sem tökéletes címadása?
Ó, ti megboldogult lelkek! Göröngyös utat font sorsotok.
Bízva múzsátokban, ihlettől duzzadt költői vénátok.
Útszéli színpompát, ha csodáltatok harmatos hajnalon,
Zengő erdőben, ha sétáltatok bíborszínű alkonyon;
Alvó versmagvakat fűztetek csavaros gondolatláncra,
S rabjául esve, szív-ezrek nyíltak őszinte csodálatra.
Zenélj, muzsikálj éltető természet! Zúgjatok habfolyók!
Emlékezzünk együtt emberek, remek tollú költők, írók!
Messze vannak, örök relikviáik közöttünk lebegnek.
Ezernyi szikra szülte beérett kalászokban rejtőznek
Kazinczy, és Radnóti által hintett aranyló búzaszemek.
Megjegyzés: A sorolt betűk két verset rejtenek a két költőtől.
Radnóti Miklós: Férfinapló
Kazinczy Ferenc: A lúdhattyú
2010. április 30. – május 01. péntek éjjel
Megbecsült múlt
A múlt, volt vágyott jövő, majd jelen;
nyomot hagyó értékekben végtelen.
Angyalként figyel házakat védve,
kőszemekkel tekint fentről a térre.
Cirádás Blondel keretben feszül,
hol az idő festékhalmot vénre gyűr.
Megszólal újév legelső napján,
vagy akár egy rádióban délután.
Könyvekben lapul, olvasót akar
számos írás, ami néha felkavar.
Valahol minden létezik tovább,
mint gondolat teremtette alkotás.
Örökké élhet atya és gyermek,
mestert műve által el nem felednek.
A múlt, volt vágyott jövő, majd jelen;
nyomot hagyó értékekben végtelen.
Elszorul a szívem Himnuszunk dallamán,
Kölcsey és Erkel is könnyezett alkotván?
A Lánchíd nyakéke oly sokszor bűvölt el,
Széchenyi szellemét röpítve égre fel.
Minden nap, s esztendő úgy válhat becsültté,
ha a múlt emléke örökké köztünk él.
Akiket soha el nem felednek, örökké élő legendák lehetnek.
Megbecsült múlt
A múlt, volt vágyott jövő, majd jelen;
nyomot hagyó értékekben végtelen.
Angyalként figyel házakat védve,
kőszemekkel tekint fentről a térre.
Cirádás Blondel keretben feszül,
hol az idő festékhalmot vénre gyűr.
Megszólal újév legelső napján,
vagy akár egy rádióban délután.
Könyvekben lapul, olvasót akar
számos írás, ami néha felkavar.
Valahol minden létezik tovább,
mint gondolat teremtette alkotás.
Örökké élhet atya és gyermek,
mestert műve által el nem felednek.
A múlt, volt vágyott jövő, majd jelen;
nyomot hagyó értékekben végtelen.
Elszorul a szívem Himnuszunk dallamán,
Kölcsey és Erkel is könnyezett alkotván?
A Lánchíd nyakéke oly sokszor bűvölt el,
Széchenyi szellemét röpítve égre fel.
Minden nap, s esztendő úgy válhat becsültté,
ha a múlt emléke örökké köztünk él.
Akiket soha el nem felednek, örökké élő legendák lehetnek.
2008. március 21. péntek
Húsvét Gégényben
Kristálynál tisztábban emlékszem
milyen volt a húsvét Gégényben.
Aprópénz alkotott tornyokat,
tojások fazékban fortyogtak.
Lágyságuk forrásban elvesztve
merültek festékes levekbe.
Kedvencem sötétkék lilásan
feszített színezett héjában.
Festődött lázpiros, lángsárga,
ezeknek halványabb színpárja.
Készült még felezett felemás,
valamint virágos matricás.
Karcokkal díszített hímesek
sajátos stílusban születtek.
Angyalkék, reményzöld színei
nem tudtak héjakat jól fedni.
Natúran búsultak repedtek,
társaik hibátlan hencegtek.
Fényezve koccantak helyükre,
font kosár szalvétás mélyére.
Magam is alváshoz készültem
elvégzett munkával mögöttem.
Húsvéti pirkadat ébresztett
hámozva házunkra hűs reggelt.
Csinosan öltözve azt vártam
jöjjenek öntözni néhányan.
Szép hímest kínáltam cserébe
juttatva forintost kezekbe.
Húsvét minden emléke szívem kedves vendége.
Húsvét Gégényben
Kristálynál tisztábban emlékszem
milyen volt a húsvét Gégényben.
Aprópénz alkotott tornyokat,
tojások fazékban fortyogtak.
Lágyságuk forrásban elvesztve
merültek festékes levekbe.
Kedvencem sötétkék lilásan
feszített színezett héjában.
Festődött lázpiros, lángsárga,
ezeknek halványabb színpárja.
Készült még felezett felemás,
valamint virágos matricás.
Karcokkal díszített hímesek
sajátos stílusban születtek.
Angyalkék, reményzöld színei
nem tudtak héjakat jól fedni.
Natúran búsultak repedtek,
társaik hibátlan hencegtek.
Fényezve koccantak helyükre,
font kosár szalvétás mélyére.
Magam is alváshoz készültem
elvégzett munkával mögöttem.
Húsvéti pirkadat ébresztett
hámozva házunkra hűs reggelt.
Csinosan öltözve azt vártam
jöjjenek öntözni néhányan.
Szép hímest kínáltam cserébe
juttatva forintost kezekbe.
Húsvét minden emléke szívem kedves vendége.
2008. március 23. vasárnap
Hópelyhek tánca
Hópelyheket hord a szél
március legvégén,
legszebbeket táncra kér
pörgetve könnyedén.
Némelyikük sodródva
autónk mellé ér,
reánk lesve csoportban
nagy szemén sok elfér.
Hóanyónak dunyháját
hibásan foltozták,
megszököttek hullását
vegyesen fogadják.
Gyermekként is szerettem
szédítő táncukat,
most is épp úgy örvendek
tavaszi báljuknak.
Szépen hulltak a márciusi hópelyhek, víg táncaikkal ámulatba ejtettek.
Hópelyhek tánca
Hópelyheket hord a szél
március legvégén,
legszebbeket táncra kér
pörgetve könnyedén.
Némelyikük sodródva
autónk mellé ér,
reánk lesve csoportban
nagy szemén sok elfér.
Hóanyónak dunyháját
hibásan foltozták,
megszököttek hullását
vegyesen fogadják.
Gyermekként is szerettem
szédítő táncukat,
most is épp úgy örvendek
tavaszi báljuknak.
Szépen hulltak a márciusi hópelyhek, víg táncaikkal ámulatba ejtettek.
2008. március 23. vasárnap
Hulló hó
Hetedhétre havazik,
Hóanyóka hapcizik.
Hajnalra hint hódarát
Hajrázva halk hintóját.
Hetedhétre havazik,
Hóanyóka hapcizik.
Hegyekre hírt henderít
Hímezve hűs hegyeit.
Hetedhétre havazik,
Hóanyóka hapcizik.
Hópihét hord határra,
Hóemberhölgy hátára.
Hetedhétre havazik,
Hóanyóka hapcizik.
Hizlalva habhalmokat
Hirdeti hol horgolgat.
Hetedhétre havazik,
Hóanyóka hapcizik.
Házakra húz hósapkát
Himbálva hóharangját.
Hát hiába, hó hullott húsvétra.
Hulló hó
Hetedhétre havazik,
Hóanyóka hapcizik.
Hajnalra hint hódarát
Hajrázva halk hintóját.
Hetedhétre havazik,
Hóanyóka hapcizik.
Hegyekre hírt henderít
Hímezve hűs hegyeit.
Hetedhétre havazik,
Hóanyóka hapcizik.
Hópihét hord határra,
Hóemberhölgy hátára.
Hetedhétre havazik,
Hóanyóka hapcizik.
Hizlalva habhalmokat
Hirdeti hol horgolgat.
Hetedhétre havazik,
Hóanyóka hapcizik.
Házakra húz hósapkát
Himbálva hóharangját.
Hát hiába, hó hullott húsvétra.
2008. március 23. vasárnap
Fenn a dombon
Fenn a dombon kéz a kézben
élünk együtt békés létben.
Magányutunk végét járván
lettünk eggyé új sors lapján.
Minden nagyot fordult velünk,
csillag nyomán otthont leltünk.
Árnyas völgyből égbe szálltunk,
beteljesült régi álmunk.
Vígan értünk kicsiny dombra,
vidám derűt házba hozva.
Múltba vesztek borús napok,
életünkben napfény ragyog.
Fenn a dombon kéz a kézben
élünk együtt békés létben.
Boldog dombot szívvel keress,
mindig tisztán szeress, szeress!
Foglalj te is boldog dombot, megszűnik majd minden gondod!
Fenn a dombon
Fenn a dombon kéz a kézben
élünk együtt békés létben.
Magányutunk végét járván
lettünk eggyé új sors lapján.
Minden nagyot fordult velünk,
csillag nyomán otthont leltünk.
Árnyas völgyből égbe szálltunk,
beteljesült régi álmunk.
Vígan értünk kicsiny dombra,
vidám derűt házba hozva.
Múltba vesztek borús napok,
életünkben napfény ragyog.
Fenn a dombon kéz a kézben
élünk együtt békés létben.
Boldog dombot szívvel keress,
mindig tisztán szeress, szeress!
Foglalj te is boldog dombot, megszűnik majd minden gondod!
2008. december 08. hétfő
Mikulás az égből
Kis tavacska hullámtükrén
ragyogtak a csillagok,
kacsák járta gödrös szélén
csobogtak hűs hullámok.
Kört alkotva kicsik-nagyok
figyelték a Mikulást,
felcsendülő hívódalok
sürgették az indulást.
Szállt a fogat a tó felé,
röpültek a szarvasok;
picik bújtak anyjuk mellé
remélve egy csomagot.
Aranyszánon megérkezett
messziről a Télapó,
csodálkozó gyermekszemek
mosolya oly megható.
A gyermekeknek nagy öröm, mikor a Mikulás köszön.
Mikulás az égből
Kis tavacska hullámtükrén
ragyogtak a csillagok,
kacsák járta gödrös szélén
csobogtak hűs hullámok.
Kört alkotva kicsik-nagyok
figyelték a Mikulást,
felcsendülő hívódalok
sürgették az indulást.
Szállt a fogat a tó felé,
röpültek a szarvasok;
picik bújtak anyjuk mellé
remélve egy csomagot.
Aranyszánon megérkezett
messziről a Télapó,
csodálkozó gyermekszemek
mosolya oly megható.
A gyermekeknek nagy öröm, mikor a Mikulás köszön.
2008. december 14. vasárnap
Télapóka ajándéka
Télapóka arca hóka,
két oldalán babarózsa.
Szemöldökét dér cifrázza,
haját vad szél szétzilálja.
Hószakálla göndör vatta,
orra, mint egy piros labda.
Bíborbársony nagykabátja,
súlyos terhet cipel háta.
Lábán meleg prémes csizma,
sosem fázik meg az izma.
Gyorsan siklik meseszánja,
otthon sok kisgyermek várja.
Nemes szívét nagyra tárja,
puttonynak is nyílik szája.
Csomag hegyét osztogatja,
üres marad bő zsák alja.
Megérkezik Télapóka, lesz nagy öröm, kacaj, s móka.
Télapóka ajándéka
Télapóka arca hóka,
két oldalán babarózsa.
Szemöldökét dér cifrázza,
haját vad szél szétzilálja.
Hószakálla göndör vatta,
orra, mint egy piros labda.
Bíborbársony nagykabátja,
súlyos terhet cipel háta.
Lábán meleg prémes csizma,
sosem fázik meg az izma.
Gyorsan siklik meseszánja,
otthon sok kisgyermek várja.
Nemes szívét nagyra tárja,
puttonynak is nyílik szája.
Csomag hegyét osztogatja,
üres marad bő zsák alja.
Megérkezik Télapóka, lesz nagy öröm, kacaj, s móka.
2009. február 25. szerda
Tél végi mulatozás
Szól a nóta, zajlik a bál,
rongybaba is jól ropja már.
Étel, ital, vigadalom,
minden terem az asztalon.
Mézes süti, puha kalács,
fánkot kínál mesterszakács.
Közepében lekvár lapul,
mulatozók esnek rabul.
Liba combja a nagy siker,
Tacsi kutya csontot figyel.
Asztal alá morzsa hullik,
Cirmi cica nyomban ugrik.
Táncparketten szoknya lebben,
tündér szárnya meg-megrebben.
Kalóz kacsint fél szemével,
boszi ugrál seprűnyéllel.
Vedd te is a maskarádat,
farsang farka mégsem várhat!
Beszippant bál kavalkádja,
hosszú télnek búcsú tánca.
Farsang végi karnevál, készenlétben tavasz vár.
Tél végi mulatozás
Szól a nóta, zajlik a bál,
rongybaba is jól ropja már.
Étel, ital, vigadalom,
minden terem az asztalon.
Mézes süti, puha kalács,
fánkot kínál mesterszakács.
Közepében lekvár lapul,
mulatozók esnek rabul.
Liba combja a nagy siker,
Tacsi kutya csontot figyel.
Asztal alá morzsa hullik,
Cirmi cica nyomban ugrik.
Táncparketten szoknya lebben,
tündér szárnya meg-megrebben.
Kalóz kacsint fél szemével,
boszi ugrál seprűnyéllel.
Vedd te is a maskarádat,
farsang farka mégsem várhat!
Beszippant bál kavalkádja,
hosszú télnek búcsú tánca.
Farsang végi karnevál, készenlétben tavasz vár.
2010. március 11-12. csütörtök éjjel
Álom álmok
Mint dobpergés erősödött.
Éberséget oldott újra
inszomniás éjszakába.
Megállt, futott.
Épp úgy akár az őrület;
ritmust váltva
a fájdalom szúrására.
Szobám ölelt.
Dried Palm-zöld falaiból,
álmaimat szövögető
béke áradt.
Nem rapidként lebegtetett.
Vágyaimtól kimerülten
legyintettem lassúságnak.
Unatkoztam.
Mintha felém sétált volna,
reluxákkal cicomázott
három ablak.
Szélúr játszott.
Megmozdulni látszott jobbra,
csíkos tóra telepedő
árnyék alak.
Forgott velem.
Mesebeli varázsszőnyeg
puha csücskén ücsörögtem.
Szállni kezdett
fénysebesen elröpítve,
mint egy könnyed,
tér és időn kívül sikló
csoda szerzet.
Bentről láttam szemhéjamat.
Rezgő fények ébresztgettek,
döccenéstől fejem billent.
Áloműző hangfoszlányok
erősödtek,
MÁV-ablakból kitekintve
falum intett.
Napnyugtakor értem haza.
Szülőházam előtt állva,
hevesebben vert a szívem.
Rohantam a konyha felé
boldog lázban,
hogy szeretett édesanyám
átöleljem.
Hátam mögé pillantottam.
Lehetséges?
Ámulattól dermedt kővé
mindkét lábam.
Nem volt ott a tornaterem.
Eltűnt végleg
panorámánk elrablója?
Sokszor láttam.
Amorf gyertya pislákolt
a régen ismert
helyiségben.
Szertefoszlott reménységem.
Zápor kevert lassan ható
sűrű mixert,
ébresztgetve tudatomat.
Visszatértem.
Hamis ármány.
Édesanyám három éve
hagyott árván.
Mindent valóságnak hittem.
Milyen okból játszadoztál
megtévesztve,
álmaimban álmot szülő
kósza lelkem?
Otthonomba tértem nagy boldogan, rájöttem, csak álmomban álmodtam.
Álom álmok
Mint dobpergés erősödött.
Éberséget oldott újra
inszomniás éjszakába.
Megállt, futott.
Épp úgy akár az őrület;
ritmust váltva
a fájdalom szúrására.
Szobám ölelt.
Dried Palm-zöld falaiból,
álmaimat szövögető
béke áradt.
Nem rapidként lebegtetett.
Vágyaimtól kimerülten
legyintettem lassúságnak.
Unatkoztam.
Mintha felém sétált volna,
reluxákkal cicomázott
három ablak.
Szélúr játszott.
Megmozdulni látszott jobbra,
csíkos tóra telepedő
árnyék alak.
Forgott velem.
Mesebeli varázsszőnyeg
puha csücskén ücsörögtem.
Szállni kezdett
fénysebesen elröpítve,
mint egy könnyed,
tér és időn kívül sikló
csoda szerzet.
Bentről láttam szemhéjamat.
Rezgő fények ébresztgettek,
döccenéstől fejem billent.
Áloműző hangfoszlányok
erősödtek,
MÁV-ablakból kitekintve
falum intett.
Napnyugtakor értem haza.
Szülőházam előtt állva,
hevesebben vert a szívem.
Rohantam a konyha felé
boldog lázban,
hogy szeretett édesanyám
átöleljem.
Hátam mögé pillantottam.
Lehetséges?
Ámulattól dermedt kővé
mindkét lábam.
Nem volt ott a tornaterem.
Eltűnt végleg
panorámánk elrablója?
Sokszor láttam.
Amorf gyertya pislákolt
a régen ismert
helyiségben.
Szertefoszlott reménységem.
Zápor kevert lassan ható
sűrű mixert,
ébresztgetve tudatomat.
Visszatértem.
Hamis ármány.
Édesanyám három éve
hagyott árván.
Mindent valóságnak hittem.
Milyen okból játszadoztál
megtévesztve,
álmaimban álmot szülő
kósza lelkem?
Otthonomba tértem nagy boldogan, rájöttem, csak álmomban álmodtam.
2009. június 02-03. kedd éjjel
Lázadó gondolatok
Mindig az van
amit ők akarnak.
Itt kell lennem,
pedig olyan jó lenne
elnyújtózni
fent a lila szobában.
Fáradt testemmel
merülni mélyre,
kellemes álmokkal
teli kényelem medrébe.
Haj de nehéz ez az élet...
Bezzeg ők azt csinálnak
amiben kedvük telik,
én meg...
Úgy zavar ez a zaj!
Mintha dobhártyámat
kalapácsok kopogtatnák, jaj!!!
Hogy bírják ezt hallgatni?
Legalább engem hagynának
pihenni!
Hmm...
Ez meg mi?
Hasonlít ugyan rájuk,
de nincsen haja,
s a szemében
felparázsló fény
egyenesen démoni.
Mit esznek rajta?
Madár legyek ha értem őket!
Talán egy óvatlan pillanatban,
igen...
lelépek...
ők meg csak nézzék az
egymást felszabdaló
fémes szörnyeket!
Már itt is vagyok,
enyém az egész emelet!
Vagy mégsem?
Már hallom is a nevemet...
Cirmi!!!!
Lázadó gondolatok mindhiába?
Lázadó gondolatok
Mindig az van
amit ők akarnak.
Itt kell lennem,
pedig olyan jó lenne
elnyújtózni
fent a lila szobában.
Fáradt testemmel
merülni mélyre,
kellemes álmokkal
teli kényelem medrébe.
Haj de nehéz ez az élet...
Bezzeg ők azt csinálnak
amiben kedvük telik,
én meg...
Úgy zavar ez a zaj!
Mintha dobhártyámat
kalapácsok kopogtatnák, jaj!!!
Hogy bírják ezt hallgatni?
Legalább engem hagynának
pihenni!
Hmm...
Ez meg mi?
Hasonlít ugyan rájuk,
de nincsen haja,
s a szemében
felparázsló fény
egyenesen démoni.
Mit esznek rajta?
Madár legyek ha értem őket!
Talán egy óvatlan pillanatban,
igen...
lelépek...
ők meg csak nézzék az
egymást felszabdaló
fémes szörnyeket!
Már itt is vagyok,
enyém az egész emelet!
Vagy mégsem?
Már hallom is a nevemet...
Cirmi!!!!
Lázadó gondolatok mindhiába?
2009. június 16-17. kedd éjjel
Nyári kép, KÉP nélkül
Mit festettem? Megmutatnám…
de nem tudom, figyelj reám!
Jobb kezembe tollat fogok,
festményemről verset írok.
Kék bölcsőben fehér párnák,
Napunkat is elaltatnák.
Szelíd dombok messze-messze,
gyere velem közelebbre!
Lágyan ringó búzatáblák
élet fényét befogadják;
kis tisztásnak adva helyet,
pihenésnek csöppnyi teret.
Napsütéses nyári napon
mosoly nyílik pipacsokon;
szétteríti forró szellő,
búzakalász szerelmet sző.
Apró magvak, kedves szavak,
érzelmeket tolmácsolnak.
Természetnek puha ölén,
virágpompás mező szélén
álmodtam meg ezt a képet,
beleszőttem minden szépet.
Kép, KÉP nélkül is lehet, de KÉPPEL lehet kerek.
Nyári kép, KÉP nélkül
Mit festettem? Megmutatnám…
de nem tudom, figyelj reám!
Jobb kezembe tollat fogok,
festményemről verset írok.
Kék bölcsőben fehér párnák,
Napunkat is elaltatnák.
Szelíd dombok messze-messze,
gyere velem közelebbre!
Lágyan ringó búzatáblák
élet fényét befogadják;
kis tisztásnak adva helyet,
pihenésnek csöppnyi teret.
Napsütéses nyári napon
mosoly nyílik pipacsokon;
szétteríti forró szellő,
búzakalász szerelmet sző.
Apró magvak, kedves szavak,
érzelmeket tolmácsolnak.
Természetnek puha ölén,
virágpompás mező szélén
álmodtam meg ezt a képet,
beleszőttem minden szépet.
Kép, KÉP nélkül is lehet, de KÉPPEL lehet kerek.
2009. július 31. péntek
Tudom...
...eljön majd az idő,
amikor testem bőrselyme
- akár gyűrt organza -
rátapad csontos keretre,
és használt ruhaként
nem akaszthatom szekrénybe.
Tudom...
...eljön majd az idő,
amikor külsőm formája
- újabb szabásminta -
a régit nem takarhatja,
torzult vonalaim
beszorítani nem tudja.
Tudom...
...eljön majd az idő,
amikor hajam ezüstje
- mint csillag égboltnak -
lesz öregségünk ősz fénye,
s többé nem tér vissza
hűtlenné váló mély színe.
Tudom...
...eljön majd az idő,
amikor gyönge léterőm
- remegő folyóként -
keresi sötét temetőm,
de vén kezem fogva
itt leszel végig szeretőn.
2009: Tudom...
A jövőben: Tudom...?
Tudom...
...eljön majd az idő,
amikor testem bőrselyme
- akár gyűrt organza -
rátapad csontos keretre,
és használt ruhaként
nem akaszthatom szekrénybe.
Tudom...
...eljön majd az idő,
amikor külsőm formája
- újabb szabásminta -
a régit nem takarhatja,
torzult vonalaim
beszorítani nem tudja.
Tudom...
...eljön majd az idő,
amikor hajam ezüstje
- mint csillag égboltnak -
lesz öregségünk ősz fénye,
s többé nem tér vissza
hűtlenné váló mély színe.
Tudom...
...eljön majd az idő,
amikor gyönge léterőm
- remegő folyóként -
keresi sötét temetőm,
de vén kezem fogva
itt leszel végig szeretőn.
2009: Tudom...
A jövőben: Tudom...?
2009. május 13. szerda
Felejthetetlen
Azon a varázslatos estén,
a Hold mosolya csillogott
ezüst tükrén…
…halvány csönd ringatta
bölcsőjében gondolatainkat
összekulcsolva,
egymás kezét fogtuk
Te meg Én,
a természet muzsikáját hallgatva.
Abban a felejthetetlen pillanatban,
tintakék égbolt hintett
gyémánt szikrákat az alkonyatban…
…ölelő szellő csavarta
selymében lelkünket
összeforrasztva,
egymás szívét éreztük
Te meg Én,
a jövő titkaira gondolva.
Varázslatos estén egy felejthetetlen pillanat, emlékként örökké megmarad.
Felejthetetlen
Azon a varázslatos estén,
a Hold mosolya csillogott
ezüst tükrén…
…halvány csönd ringatta
bölcsőjében gondolatainkat
összekulcsolva,
egymás kezét fogtuk
Te meg Én,
a természet muzsikáját hallgatva.
Abban a felejthetetlen pillanatban,
tintakék égbolt hintett
gyémánt szikrákat az alkonyatban…
…ölelő szellő csavarta
selymében lelkünket
összeforrasztva,
egymás szívét éreztük
Te meg Én,
a jövő titkaira gondolva.
Varázslatos estén egy felejthetetlen pillanat, emlékként örökké megmarad.
2009. június 30. kedd
Kedd
Kedd van.
Tűzgolyó szikrái
hang nélkül kopognak,
hívatlan vendégként
szemtriós szobámnak.
Indulok...
várnak rám a
feladatok.
Kedd van.
Apró résen át les
hektikus napsugár,
mindenre elszántan
ébredésemre vár.
Indulok...
várnak rám a
feladatok.
Kedd van.
Pilláim feszíti
reggelnek aranya,
két szemem inkább még
bezárva maradna.
Indulok...
várnak rám a
feladatok.
Indulok,
indulok,
indulok...
de mikor
érkezem meg?
Hol van az este?
Mikor ér véget
rémálmom keddje?
Amikor a dolgok nem haladnak, mintha nem lenne másnapja a naptárnak.
Kedd
Kedd van.
Tűzgolyó szikrái
hang nélkül kopognak,
hívatlan vendégként
szemtriós szobámnak.
Indulok...
várnak rám a
feladatok.
Kedd van.
Apró résen át les
hektikus napsugár,
mindenre elszántan
ébredésemre vár.
Indulok...
várnak rám a
feladatok.
Kedd van.
Pilláim feszíti
reggelnek aranya,
két szemem inkább még
bezárva maradna.
Indulok...
várnak rám a
feladatok.
Indulok,
indulok,
indulok...
de mikor
érkezem meg?
Hol van az este?
Mikor ér véget
rémálmom keddje?
Amikor a dolgok nem haladnak, mintha nem lenne másnapja a naptárnak.
2010. január 12-13. kedd éjjel
Várj reám
Bimbódzó létemnek teremtve jó helyet,
éberen vigyázva ringattad bölcsőmet;
ó édes, szép hazám!
Testedből tápláltál karolva gyöngéden,
szabadra engedted sarjadó csöpp lényem
éppúgy, mint jó anyám.
Önzetlen tanítva gondosan neveltél,
akár egy palántát védve a heves szél
szeszélyes kedvétől;
páratlan szépséged gazdagon terítve
kincseid ezrével ágyaztál idillbe
űzve bút szívemből.
Sárgától vörösig - mint őszi festményre -,
meleget varázsolt szemeim tükrébe
sokszínű palettád;
merengve gondolok megtörtént percekre,
amikor ecsetem festékbe engedve
alkottam dért reád.
Orrhegyem elpirult jeleként éreztem,
ha vágytál táncolni hófehér selyemben
télúrfi estélyén;
csillogó uszályod holdfényben csodáltam
lebegő pihéknek kacagó sodrában
gondjaim feledvén.
Lombjaid alkotta tengernyi falevél
üdítő illatát kavarta bohó szél
tavaszi éjen át;
harmatcsepp könnyeid gurítva rétekre
szorgosan gyűjtötte napsugár tündére
kibontva fényhaját.
Ragyogóbb nem lehet e kerek világon
sehol és sohasem ég kékje tűznyáron
hűsítő szellővel;
arcomat simítva egyedül te lehetsz
habfelhők pásztora, ki soha nem ereszt
lányaként könnyen el.
Végzetem követve hagytam ott csodáid,
bájától túl messze hiányod fáj máig,
ó édes, szép hazám!
Nincs óra, hogy szívem reád ne gondolna,
egy napon visszavisz életem új sorsa;
csak kérlek várj reám!
Tudom Te ott leszel, s várni fogsz örökké, de a hatalom a rohanó időé.
Várj reám
Bimbódzó létemnek teremtve jó helyet,
éberen vigyázva ringattad bölcsőmet;
ó édes, szép hazám!
Testedből tápláltál karolva gyöngéden,
szabadra engedted sarjadó csöpp lényem
éppúgy, mint jó anyám.
Önzetlen tanítva gondosan neveltél,
akár egy palántát védve a heves szél
szeszélyes kedvétől;
páratlan szépséged gazdagon terítve
kincseid ezrével ágyaztál idillbe
űzve bút szívemből.
Sárgától vörösig - mint őszi festményre -,
meleget varázsolt szemeim tükrébe
sokszínű palettád;
merengve gondolok megtörtént percekre,
amikor ecsetem festékbe engedve
alkottam dért reád.
Orrhegyem elpirult jeleként éreztem,
ha vágytál táncolni hófehér selyemben
télúrfi estélyén;
csillogó uszályod holdfényben csodáltam
lebegő pihéknek kacagó sodrában
gondjaim feledvén.
Lombjaid alkotta tengernyi falevél
üdítő illatát kavarta bohó szél
tavaszi éjen át;
harmatcsepp könnyeid gurítva rétekre
szorgosan gyűjtötte napsugár tündére
kibontva fényhaját.
Ragyogóbb nem lehet e kerek világon
sehol és sohasem ég kékje tűznyáron
hűsítő szellővel;
arcomat simítva egyedül te lehetsz
habfelhők pásztora, ki soha nem ereszt
lányaként könnyen el.
Végzetem követve hagytam ott csodáid,
bájától túl messze hiányod fáj máig,
ó édes, szép hazám!
Nincs óra, hogy szívem reád ne gondolna,
egy napon visszavisz életem új sorsa;
csak kérlek várj reám!
Tudom Te ott leszel, s várni fogsz örökké, de a hatalom a rohanó időé.
2008. március 25. kedd
Ez a város erről híres
Ez a város erről híres,
csapadéktól gyakran vizes;
pöffeszkedő felhőpárnák
csatájukat csöndben vívják.
Hatalmasra felfúvódva
masíroznak ide-oda;
szemeikkel fenyegetve
merészkednek közelebbre.
Űrtű hegyén üldögélnek
bodros hajként éttermének;
egymás ellen tolakodva
gomolyognak esőt sírva.
Megtisztítva háztetőket,
munkát adnak esernyőknek;
játékaként pajkos szélnek
váratlanul elröppennek.
Felkínálva Napnak helyet,
búcsút intve Seattle-nek,
tova szállnak zavartalan
záporozva szakadatlan.
Ez a város erről híres, az a város arról híres.
Ez a város erről híres
Ez a város erről híres,
csapadéktól gyakran vizes;
pöffeszkedő felhőpárnák
csatájukat csöndben vívják.
Hatalmasra felfúvódva
masíroznak ide-oda;
szemeikkel fenyegetve
merészkednek közelebbre.
Űrtű hegyén üldögélnek
bodros hajként éttermének;
egymás ellen tolakodva
gomolyognak esőt sírva.
Megtisztítva háztetőket,
munkát adnak esernyőknek;
játékaként pajkos szélnek
váratlanul elröppennek.
Felkínálva Napnak helyet,
búcsút intve Seattle-nek,
tova szállnak zavartalan
záporozva szakadatlan.
Ez a város erről híres, az a város arról híres.
2012. december 02-03. vasárnap éjjel
Csodaleány
Hullámselymen játszó fények,
titkod fölött halott ének.
Súlyos percek kísértenek,
lélek, szellem kell egy testnek.
Ébredj hát fel csodaleány.
hamubőröd csupa talány!
Élettelen mattfény hajad,
rézbe hajlón mutasd magad!
Érintsen meg életparázs,
nyugvó vállad fesse varázs!
Csillanjon meg körömkaréj,
érjen véget végleg réméj!
Folyjon tovább élet színe,
forrjon össze szakadt filmje!
Darázsderék, formás lábak,
szegüljetek vén halálnak!
Ébredj, ébredj, nem mehetsz el!
Reménysugárt hoz e reggel.
Lidércnek itt nincsen helye,
félelem is szálljon vele!
Hullámselymen játszó fények,
széttört tested lassan éled.
Összekapcsol lélek, szellem,
erő duzzad egységtestben.
Amikor a valóság csoda egyben.
2008. március 21. péntek
Egyszer volt, régen volt
Kis faluban nőttem fel
tetején egy dombnak,
ott ahol már régóta
felmenőim laktak.
Közel volt az iskolám
házunkkal pont szemben,
futkározott sok gyerek
csengetésig rendben.
Forró nyárnak reggelén
táncot járt a napfény
kerti tavunk ezüstjén,
mint szélben kék repkény.
Tükrére hűs éjszaka
gyémántmorzsát hintett,
szelíd hullám bársonyán
hold mosolya sejlett.
Otthona volt csigáknak,
mindenféle halnak,
versenyt úsztak tollasok,
békák zenét adtak.
Egyszer majdnem bekapott
ingoványos széle,
menekültem mezítláb,
csizmám lett a része.
Decembernek közepén
hideg napok jöttek,
szétröppenő mínuszok
jégtakarót szőttek.
Megjelentek csúszkáló,
vidám aprónépek,
de amikor jött az est,
gyorsan hazatértek.
Szép vendéggel érkezett
tavasz egyik évben,
mielőtt még a sok fa
rügyet hajtott éppen.
Néhány röpke hét múlva
széllel röpült távol,
tavunk vizén nem úszott
többé hattyúvándor.
Kertünk kicsi csodája
régen csontig száradt,
vad természet ereje
telepített nádast.
Attól kezdve új lakók
okoztak nagy lármát,
rikácsoló hangjukkal
tartottak lakvásárt.
Kertünknek kis tava emlék lett mostanra.
Egyszer volt, régen volt
Kis faluban nőttem fel
tetején egy dombnak,
ott ahol már régóta
felmenőim laktak.
Közel volt az iskolám
házunkkal pont szemben,
futkározott sok gyerek
csengetésig rendben.
Forró nyárnak reggelén
táncot járt a napfény
kerti tavunk ezüstjén,
mint szélben kék repkény.
Tükrére hűs éjszaka
gyémántmorzsát hintett,
szelíd hullám bársonyán
hold mosolya sejlett.
Otthona volt csigáknak,
mindenféle halnak,
versenyt úsztak tollasok,
békák zenét adtak.
Egyszer majdnem bekapott
ingoványos széle,
menekültem mezítláb,
csizmám lett a része.
Decembernek közepén
hideg napok jöttek,
szétröppenő mínuszok
jégtakarót szőttek.
Megjelentek csúszkáló,
vidám aprónépek,
de amikor jött az est,
gyorsan hazatértek.
Szép vendéggel érkezett
tavasz egyik évben,
mielőtt még a sok fa
rügyet hajtott éppen.
Néhány röpke hét múlva
széllel röpült távol,
tavunk vizén nem úszott
többé hattyúvándor.
Kertünk kicsi csodája
régen csontig száradt,
vad természet ereje
telepített nádast.
Attól kezdve új lakók
okoztak nagy lármát,
rikácsoló hangjukkal
tartottak lakvásárt.
Kertünknek kis tava emlék lett mostanra.
2014. március 08. szombat
Együtt
Pattints rügyet, mikor jön a tavasz,
engedd, hogy új életet leheljen
- tárd ki sötét celláid ajtaját -;
hagyd, hogy ismét csodát tehessen!
Gyönge, gyűrött zöld selymed simuljon,
gyönyörködjön felhő az égbolton!
Üde szellő játsszon halk muzsikát,
koronádon finoman rezdüljön;
s én ott leszek, hogy része lehessek
harmóniát teremtő perceknek.
Öltsd fel legszebb ruháid egyikét
épp úgy, mint egy igazi hercegnő
- díszítsenek lágy-füzér ékszerek -;
mikor pazar napsugár föléd nő.
Illatoddal csalogass szárnyakat,
vad széllel járd hullámzó táncodat!
Jusson hozzád megannyi dicséret,
védelmező ténykedés özöne;
s én ott leszek, hogy része lehessek
harmóniát teremtő perceknek.
Fáradt vándort marasztalj pihenni,
sűrű lombod fogadja szívesen
- mint más világ, új hazát keresőt -;
segítsd meg, hogy gyökeret eresszen!
Kora reggel amint a fény felkel
smaragd erdő zenésze te leszel.
Lándzsáidra tűzz harmat tükröket,
majd bíborban mosolyog ezer Nap;
s én ott leszek, hogy része lehessek
harmóniát teremtő perceknek.
Fesd át ruhád élénkebb színekkel,
felejtsd el a nyárzöldet egy évre
- használd régi, aranyló palettád -;
legyél te az ősznek nagy művésze!
Parázspiros, narancsszín, vajsárga,
tónak lehetsz lángoló hulláma.
Lenvászonra varázsold önmagad
tarka-barka bohókás idillben;
s én ott leszek, hogy része lehessek
harmóniát teremtő perceknek.
Készülj lassan évszakos álomra,
csupasz valód takarja hóbunda
- vigyázva rád, hogy baj ne érhessen -,
amint az est szemeit behunyja.
Csillagcsipkés díszekkel ünnepelj,
hulljon reád millió hópehely!
Így várd az év legszebbik ünnepét
világunknak parányi tájékán;
s én ott leszek, hogy része lehessek
harmóniát teremtő perceknek.
De ha egyszer nem jön el a tavasz,
új életet nem nyit ki többé fény
- vendéged lesz ében-szín éjszaka -;
nem történik csoda zöld estélyén.
Szabályozott halálod lesz hűs fém
metszést ejtve életed tengelyén.
Kimegyek én akkor majd sírodhoz
erőteljes vigasszal kezemben;
s te itt leszel, hogy része lehessél
létezésnek, mi bennünk tovább él.
Együtt, de mindig másképp.
Együtt
Pattints rügyet, mikor jön a tavasz,
engedd, hogy új életet leheljen
- tárd ki sötét celláid ajtaját -;
hagyd, hogy ismét csodát tehessen!
Gyönge, gyűrött zöld selymed simuljon,
gyönyörködjön felhő az égbolton!
Üde szellő játsszon halk muzsikát,
koronádon finoman rezdüljön;
s én ott leszek, hogy része lehessek
harmóniát teremtő perceknek.
Öltsd fel legszebb ruháid egyikét
épp úgy, mint egy igazi hercegnő
- díszítsenek lágy-füzér ékszerek -;
mikor pazar napsugár föléd nő.
Illatoddal csalogass szárnyakat,
vad széllel járd hullámzó táncodat!
Jusson hozzád megannyi dicséret,
védelmező ténykedés özöne;
s én ott leszek, hogy része lehessek
harmóniát teremtő perceknek.
Fáradt vándort marasztalj pihenni,
sűrű lombod fogadja szívesen
- mint más világ, új hazát keresőt -;
segítsd meg, hogy gyökeret eresszen!
Kora reggel amint a fény felkel
smaragd erdő zenésze te leszel.
Lándzsáidra tűzz harmat tükröket,
majd bíborban mosolyog ezer Nap;
s én ott leszek, hogy része lehessek
harmóniát teremtő perceknek.
Fesd át ruhád élénkebb színekkel,
felejtsd el a nyárzöldet egy évre
- használd régi, aranyló palettád -;
legyél te az ősznek nagy művésze!
Parázspiros, narancsszín, vajsárga,
tónak lehetsz lángoló hulláma.
Lenvászonra varázsold önmagad
tarka-barka bohókás idillben;
s én ott leszek, hogy része lehessek
harmóniát teremtő perceknek.
Készülj lassan évszakos álomra,
csupasz valód takarja hóbunda
- vigyázva rád, hogy baj ne érhessen -,
amint az est szemeit behunyja.
Csillagcsipkés díszekkel ünnepelj,
hulljon reád millió hópehely!
Így várd az év legszebbik ünnepét
világunknak parányi tájékán;
s én ott leszek, hogy része lehessek
harmóniát teremtő perceknek.
De ha egyszer nem jön el a tavasz,
új életet nem nyit ki többé fény
- vendéged lesz ében-szín éjszaka -;
nem történik csoda zöld estélyén.
Szabályozott halálod lesz hűs fém
metszést ejtve életed tengelyén.
Kimegyek én akkor majd sírodhoz
erőteljes vigasszal kezemben;
s te itt leszel, hogy része lehessél
létezésnek, mi bennünk tovább él.
Együtt, de mindig másképp.
2009. szeptember 28. hétfő
Őszi nyár
Sárga rózsa
szúrós bokra
zsenge bimbót
pattint sorra,
pedig vége
van a nyárnak,
hűvös őszi
napok járnak.
Sudár fákat
kócol a szél,
fütyörészve
arról beszél:
Közelednek
a zord napok,
esőt, ködöt,
fagyot hozok!
Vígan járja
bohó táncát,
meglibbenti
rozsdás láncát.
Alig várja
legyen munka,
hulljon földre
tarka bunda.
Sárga rózsa
szúrós bokra
zsenge bimbót
pattint sorra,
pedig vége
van a nyárnak,
életfolyam
meg nem állhat.
Életlen határvonalán az életfolyamnak
Őszi nyár
Sárga rózsa
szúrós bokra
zsenge bimbót
pattint sorra,
pedig vége
van a nyárnak,
hűvös őszi
napok járnak.
Sudár fákat
kócol a szél,
fütyörészve
arról beszél:
Közelednek
a zord napok,
esőt, ködöt,
fagyot hozok!
Vígan járja
bohó táncát,
meglibbenti
rozsdás láncát.
Alig várja
legyen munka,
hulljon földre
tarka bunda.
Sárga rózsa
szúrós bokra
zsenge bimbót
pattint sorra,
pedig vége
van a nyárnak,
életfolyam
meg nem állhat.
Életlen határvonalán az életfolyamnak
2009. május 21-22. csütörtök éjjel
Rémképek a jövőből
Az utca kihalt volt
- épp annyira, mint lakó
nélküli bútorozott szoba -,
hol szögletesre munkált
macskaköveit koptatva
egy lékek sem kóborolt.
Körbe-körbe köszöngető
ködfoszlányok szemtelen
mód tapadtak az ablakok
síkjára - páracsókba halva -,
míg társaik őszalkonnyal
karöltve tekergőztek tova.
Fog vacogtató volt az idő
- amilyen november eleje -,
sejtelmességéből születő
nőalak közeledett sietve.
Lépteit egyre szaporázta,
mint a vastag estburok
mögött ágyába hulló Nap;
félelemben tartották baljós
zajok, holt-szürke árnyak.
Mindössze egyetlen sarok,
már nincs messze a végcél
- kopp, kopp, kopp -, bár
lenne már éjfél! (Puha ágy,
otthon melege.) Ámde az út
nemcsak a munkába vezet,
hazafelé is meg kell tenni
a métereket... Kopp, kopp,
kipp! A nő testén keresztül
fluktuált a dermesztő pánik.
(Mi volt ez?) Sima homloka
verejtékgyöngyöktől fénylett.
Lassan hátrafordult, hogy
végzetével szembenézzen,
de nem látott egyebet, mint
fura falevélsodor egyveleget.
Hallani vélte a máshangot,
vagy csak képzelete játszott
már-már eléje vetítve egy
alakot, ami nem is volt ott?
Érezte, tovább kell mennie,
két lába azonban nem vitte.
Csak állt és állt... torkában
fuldoklott a félelem, finom
remegés lett úrrá rajta ebben
a percben. Vészharangok
riasztották a merev testet
(Menned kell!), s a lábak
megelevenedtek. Kopp,
kopp, kipp! (Mi történik itt?)
Hatalmas rántás kötelezte
térdre, ellebegő táskáját
kővé komorulva nézte.
(Ki, vagy mi tette? Talán a
feltalálók legújabb
agyszerzeménye?)
Jó ötlet, rossz kezek.
Rémképek a jövőből
Az utca kihalt volt
- épp annyira, mint lakó
nélküli bútorozott szoba -,
hol szögletesre munkált
macskaköveit koptatva
egy lékek sem kóborolt.
Körbe-körbe köszöngető
ködfoszlányok szemtelen
mód tapadtak az ablakok
síkjára - páracsókba halva -,
míg társaik őszalkonnyal
karöltve tekergőztek tova.
Fog vacogtató volt az idő
- amilyen november eleje -,
sejtelmességéből születő
nőalak közeledett sietve.
Lépteit egyre szaporázta,
mint a vastag estburok
mögött ágyába hulló Nap;
félelemben tartották baljós
zajok, holt-szürke árnyak.
Mindössze egyetlen sarok,
már nincs messze a végcél
- kopp, kopp, kopp -, bár
lenne már éjfél! (Puha ágy,
otthon melege.) Ámde az út
nemcsak a munkába vezet,
hazafelé is meg kell tenni
a métereket... Kopp, kopp,
kipp! A nő testén keresztül
fluktuált a dermesztő pánik.
(Mi volt ez?) Sima homloka
verejtékgyöngyöktől fénylett.
Lassan hátrafordult, hogy
végzetével szembenézzen,
de nem látott egyebet, mint
fura falevélsodor egyveleget.
Hallani vélte a máshangot,
vagy csak képzelete játszott
már-már eléje vetítve egy
alakot, ami nem is volt ott?
Érezte, tovább kell mennie,
két lába azonban nem vitte.
Csak állt és állt... torkában
fuldoklott a félelem, finom
remegés lett úrrá rajta ebben
a percben. Vészharangok
riasztották a merev testet
(Menned kell!), s a lábak
megelevenedtek. Kopp,
kopp, kipp! (Mi történik itt?)
Hatalmas rántás kötelezte
térdre, ellebegő táskáját
kővé komorulva nézte.
(Ki, vagy mi tette? Talán a
feltalálók legújabb
agyszerzeménye?)
Jó ötlet, rossz kezek.
2012. december 03. hétfő
...Levél Télapóhoz
Télapó, Télapó!
Szakállad csupa hó.
Puttonyod oly nehéz,
viszi két erős kéz.
Cipel sok játékot,
megható szándékod.
Nem fáradsz soha el,
munkálkodsz szíveddel.
Ha zsákod kinyitod,
el ne hagyd mobilod!
Elküldöm kérésem,
legyen már testvérem!
Nem kell új pizsama,
mesekönyv, sem ladba,
kókuszrúd, nyalóka,
pezsgőpor, keksz, Milka.
Lemondok mindenről,
nem kérek mindebből.
Húgocskát szeretnék,
két szeme legyen kék!
Nem baj, ha sírós lesz,
remélem segítesz.
Hozz nekem csörgőket,
alvókás kendőket!
Puttonyod elég nagy,
készülj fel, jön a fagy!
Takard be rendesen,
zsákod tartsd melegen!
Télapó, Télapó!
Szakállad csupa hó.
Jöjj hamar, siess hát,
hegyen és völgyön át!
Nem mindennapi...
2012. december
Kívánság
Kívánságom karácsonykor
ezernél is több van,
elmélyülten gyönyörködöm
csodacsillagokban.
Ablakomon áttekintve
szemlélem az eget,
így kívánok mindenkinek
kellemes ünnepeket!
Meghitt békét és nyugalmat,
boldogság özönét,
szívből jövő szeretettel
zárjuk az év végét!
Legyen a fák alatt sok-sok
meglepő ajándék,
csillogjanak szembogarak,
mint égen gyémánték!
Mosolyokból fonjon tündér
fenyőfa szalagot,
csábítsanak az asztalhoz
ízletes falatok.
Lobbanjon fel gyertya lángja,
kísérje zeneszó,
karácsonykor legyen minden
igazán nagyon jó!
Szeretetteljes, meghitt, áldott: ezek jellemzik a karácsonyt.
Kívánság
Kívánságom karácsonykor
ezernél is több van,
elmélyülten gyönyörködöm
csodacsillagokban.
Ablakomon áttekintve
szemlélem az eget,
így kívánok mindenkinek
kellemes ünnepeket!
Meghitt békét és nyugalmat,
boldogság özönét,
szívből jövő szeretettel
zárjuk az év végét!
Legyen a fák alatt sok-sok
meglepő ajándék,
csillogjanak szembogarak,
mint égen gyémánték!
Mosolyokból fonjon tündér
fenyőfa szalagot,
csábítsanak az asztalhoz
ízletes falatok.
Lobbanjon fel gyertya lángja,
kísérje zeneszó,
karácsonykor legyen minden
igazán nagyon jó!
Szeretetteljes, meghitt, áldott: ezek jellemzik a karácsonyt.
2012. december
Búcsúztató
Itt a vége az óévnek,
illően kell búcsúztatnunk,
peregnek az emlékképek,
kicsit talán szomorkodunk.
Ez az év is eltelt hamar,
hozott bőven mindenfélét,
szilveszteri asztal pazar,
fenhetjük a kések élét.
Pillanatnak nincsen párja,
mikor éjfélt üt az óra,
születés a halált várja
egy utolsó búcsúszóra.
Kifut pezsgő fehér habja,
számos pohár összecsendül,
indul évnek első napja,
köszöntésként Himnusz zendül.
Boldog új év kezdje éltét,
bővelkedjék minden jóban,
lássuk meg a remény fényét
elcsüggedő pillanatban!
Szőjünk tervet szép jövőről,
céljainkból ki ne fogyjunk,
főleg tiszta szeretetből
nagyon sokat adjunk, kapjunk!
Boldogságot, békességet,
új év legyen szerencsésebb!
Érjen hozzánk jobb kezével,
kiváltképpen víg kedéllyel!
Vég és kezdet.
Búcsúztató
Itt a vége az óévnek,
illően kell búcsúztatnunk,
peregnek az emlékképek,
kicsit talán szomorkodunk.
Ez az év is eltelt hamar,
hozott bőven mindenfélét,
szilveszteri asztal pazar,
fenhetjük a kések élét.
Pillanatnak nincsen párja,
mikor éjfélt üt az óra,
születés a halált várja
egy utolsó búcsúszóra.
Kifut pezsgő fehér habja,
számos pohár összecsendül,
indul évnek első napja,
köszöntésként Himnusz zendül.
Boldog új év kezdje éltét,
bővelkedjék minden jóban,
lássuk meg a remény fényét
elcsüggedő pillanatban!
Szőjünk tervet szép jövőről,
céljainkból ki ne fogyjunk,
főleg tiszta szeretetből
nagyon sokat adjunk, kapjunk!
Boldogságot, békességet,
új év legyen szerencsésebb!
Érjen hozzánk jobb kezével,
kiváltképpen víg kedéllyel!
Vég és kezdet.
Megújulás
Születtem, majd úja halok...
...éledező létben vagyok.
Túléltem az elmúlásom,
jelenemben múltam ásom.
Visszatérnek tépő árnyak...
...lélekgyilkos lesben állnak.
Gyűrött selymem tömör csöndben.
Palástomhoz ne érj könnyen!
Ne bontogasd rétegeim,
ne járj halvány rejtekein!
Várj míg nyílik erős remény...
...fogadd el, hogy időm enyém!
A türelem egyensúlyt terem.
Születtem, majd úja halok...
...éledező létben vagyok.
Túléltem az elmúlásom,
jelenemben múltam ásom.
Visszatérnek tépő árnyak...
...lélekgyilkos lesben állnak.
Gyűrött selymem tömör csöndben.
Palástomhoz ne érj könnyen!
Ne bontogasd rétegeim,
ne járj halvány rejtekein!
Várj míg nyílik erős remény...
...fogadd el, hogy időm enyém!
A türelem egyensúlyt terem.
2020. június 01-02. hétfő éjjel
...Értetek
úgy vágyom megszületni e világra,
akár búza vágy szökkenni lágy szárba.
Úgy szeretnék lenni tavasz virága,
hogy szépségem test lényegét bejárja.
Úgy áhítom szikra-szülte létemet,
akár magvas "kis szoba" az életet.
Úgy kívánok tömjénező szerelmet,
hogy érette az éjfél ma megejtet.
Oh, annyira felemelő e keddbe
hajló hétfő serdültető éjjele!
Oh, érzem én, hogy az idő pár perce
kivet üstje ezüstjéből percegve!
Ím itt vagyok: létrehívott friss korú,
zengő-bongó szókoszorú, értetek…
Amiért érdemes.
...Értetek
úgy vágyom megszületni e világra,
akár búza vágy szökkenni lágy szárba.
Úgy szeretnék lenni tavasz virága,
hogy szépségem test lényegét bejárja.
Úgy áhítom szikra-szülte létemet,
akár magvas "kis szoba" az életet.
Úgy kívánok tömjénező szerelmet,
hogy érette az éjfél ma megejtet.
Oh, annyira felemelő e keddbe
hajló hétfő serdültető éjjele!
Oh, érzem én, hogy az idő pár perce
kivet üstje ezüstjéből percegve!
Ím itt vagyok: létrehívott friss korú,
zengő-bongó szókoszorú, értetek…
Amiért érdemes.
Újra
zubog az eső, törekszik a Nap
függönyöm mögé kavarog a fény
- bújócskát játszik -, szívemben sarjad
elűzve a bút egy csöppnyi remény
gyermeki mosolyt varázsol egy folt
sietve szűnni akarhat talán
- ez csak egy talány -, a most hamar holt,
ami a múlt volt az idő sávján
átszökik újra, keresem mohón
kutatva örömpillanat okát
- várom még soká -, kimondott szép szón
tajtékzó résben éledő csodád.
Jöjj hát kedvemért, jöjj felém fényár,
légy ezen órán óhajom rabja
- szárítsd fel könnyem -, simogass új nyár,
csókjaid vágyom arcomra hullva!
Zubog az eső, törekszik a Nap
függönyöm mögé kavarog a fény
- mennyei játék -, soká nem marad
ölelő özön szemeim tükrén.
Eső esetén napfényremény.
zubog az eső, törekszik a Nap
függönyöm mögé kavarog a fény
- bújócskát játszik -, szívemben sarjad
elűzve a bút egy csöppnyi remény
gyermeki mosolyt varázsol egy folt
sietve szűnni akarhat talán
- ez csak egy talány -, a most hamar holt,
ami a múlt volt az idő sávján
átszökik újra, keresem mohón
kutatva örömpillanat okát
- várom még soká -, kimondott szép szón
tajtékzó résben éledő csodád.
Jöjj hát kedvemért, jöjj felém fényár,
légy ezen órán óhajom rabja
- szárítsd fel könnyem -, simogass új nyár,
csókjaid vágyom arcomra hullva!
Zubog az eső, törekszik a Nap
függönyöm mögé kavarog a fény
- mennyei játék -, soká nem marad
ölelő özön szemeim tükrén.
Eső esetén napfényremény.
2020. június 03. szerda
Folyamatok
Mindenkor léteztünk ebben
az intelligens rendező elv
teremtette rendszerben. Ő
sokszor kelt életre, s amikor
világi terheit ismét levetette,
akként ragyogott, akár régen
tette. Én is vágytam rá, hogy
megmutassam magam - így
szegődtem melléje -, s vártam
- mint magzat az anyaméhben -,
hogy kipattintson Sir Szikra az
alkotás hevében. Megszülettem...
három fájdalma lett a végem, de
boldog voltam, mert annyit is
"éltem", majd hosszú szünetté
dermedtem várva a végét, miképp
színre léphessek ismét. Elérkezett
az idő! Megrohamoztam, mintha
attól tartottam volna, hogy kevés
időt kapok újra, hiszen huszonhárom
évvel korábban kérészéletű voltam.
Rám csodálkozott, örömmel nyitott
ki magából. Hol erősebben, hol
gyengébben égtem, éji-nappali
lángom elapadt a keménnyé váló
létben. Aludtam, mint pici gyermek,
de gyémántpillám néha megrebbent.
Őt másfelé vetette sorsa, csak néha
voltam formálódó gondolata: bábom
mindvégig magában hordta. Már nem
voltam reménytelennek hitt talentuma,
bár önbizalma, kitartását soha,
felül nem múlhatja. Egy vesztes napon
eltérő művelésébe kezdett kedvenc
időtöltésének; amikor már gyötörte teste
- én tudom -, élt volna legszívesebben
a jobb karját levetve. Lassan borult reá
választott magánya - még inkább hasonlatossá
váltunk -, ámde duális bábburkát az
enyémmel ellentétben nem múló fájdalom
tépázza. Mintha ezer éve tartana, ezer nyáron,
télen át, sem a tavasz, sem az ősz nem hoz
várva várt szabadulást. S nem tudtuk,
hogy mindez fokozódhat, hogy egy
betolakodni akaró információhordozó
még zártabb bábéletet hozhat. Az új
forma nem igazán viselte meg lényét,
hozzá szokott már, hogy ilyen is lehet
a báblét. Mára már más lett az Ő
szívfájdalma: távol élő testvérét és
családját, öt év távollét után sem
láthatja. Elérkezettnek láttam az időt,
benne izzott betűtengerem, tudtam,
hogy némi vígaszt nyújthatok, ha
bábom bábjából újra kitörni engedem.
Íme harmadik vagyok ebben az évben,
ami a leggyűlöltebb lesz, érzem. Bár
lenne az Ő szabadulása is teljesebb!
Én hiszem, hogy a remény hamarosan
feldereng.
Folyamatok
Mindenkor léteztünk ebben
az intelligens rendező elv
teremtette rendszerben. Ő
sokszor kelt életre, s amikor
világi terheit ismét levetette,
akként ragyogott, akár régen
tette. Én is vágytam rá, hogy
megmutassam magam - így
szegődtem melléje -, s vártam
- mint magzat az anyaméhben -,
hogy kipattintson Sir Szikra az
alkotás hevében. Megszülettem...
három fájdalma lett a végem, de
boldog voltam, mert annyit is
"éltem", majd hosszú szünetté
dermedtem várva a végét, miképp
színre léphessek ismét. Elérkezett
az idő! Megrohamoztam, mintha
attól tartottam volna, hogy kevés
időt kapok újra, hiszen huszonhárom
évvel korábban kérészéletű voltam.
Rám csodálkozott, örömmel nyitott
ki magából. Hol erősebben, hol
gyengébben égtem, éji-nappali
lángom elapadt a keménnyé váló
létben. Aludtam, mint pici gyermek,
de gyémántpillám néha megrebbent.
Őt másfelé vetette sorsa, csak néha
voltam formálódó gondolata: bábom
mindvégig magában hordta. Már nem
voltam reménytelennek hitt talentuma,
bár önbizalma, kitartását soha,
felül nem múlhatja. Egy vesztes napon
eltérő művelésébe kezdett kedvenc
időtöltésének; amikor már gyötörte teste
- én tudom -, élt volna legszívesebben
a jobb karját levetve. Lassan borult reá
választott magánya - még inkább hasonlatossá
váltunk -, ámde duális bábburkát az
enyémmel ellentétben nem múló fájdalom
tépázza. Mintha ezer éve tartana, ezer nyáron,
télen át, sem a tavasz, sem az ősz nem hoz
várva várt szabadulást. S nem tudtuk,
hogy mindez fokozódhat, hogy egy
betolakodni akaró információhordozó
még zártabb bábéletet hozhat. Az új
forma nem igazán viselte meg lényét,
hozzá szokott már, hogy ilyen is lehet
a báblét. Mára már más lett az Ő
szívfájdalma: távol élő testvérét és
családját, öt év távollét után sem
láthatja. Elérkezettnek láttam az időt,
benne izzott betűtengerem, tudtam,
hogy némi vígaszt nyújthatok, ha
bábom bábjából újra kitörni engedem.
Íme harmadik vagyok ebben az évben,
ami a leggyűlöltebb lesz, érzem. Bár
lenne az Ő szabadulása is teljesebb!
Én hiszem, hogy a remény hamarosan
feldereng.
2012. december 02. vasárnap
Egység
Egy dobbanás, aprócska rés...
...szétválhat-e az érzés?
Karéját nézd fogyó Holdnak...
...megnövekszik kicsit holnap!
Árnyas része láthatatlan,
örök társként mindig ott van.
Egy dobbanás, aprócska rés...
...szétválhat-e az érzés?
Mélyről szökő áradatban
egységképed sodor halkan.
Nem olvadhat kettő eggyé,
nem válhat két domb egy heggyé.
Egy dobbanás, aprócska rés...
...szétválhat-e az érzés?
Minden nem lehetséges.
Egység
Egy dobbanás, aprócska rés...
...szétválhat-e az érzés?
Karéját nézd fogyó Holdnak...
...megnövekszik kicsit holnap!
Árnyas része láthatatlan,
örök társként mindig ott van.
Egy dobbanás, aprócska rés...
...szétválhat-e az érzés?
Mélyről szökő áradatban
egységképed sodor halkan.
Nem olvadhat kettő eggyé,
nem válhat két domb egy heggyé.
Egy dobbanás, aprócska rés...
...szétválhat-e az érzés?
Minden nem lehetséges.
2009. május 19-20. kedd éjjel
Hajnal-Reggel
Ébresztő hullámok
dobják korongját
a hűvös égre,
ezüst párafátylak
vonják fel lassan
azúros kékre.
Ásító bíborszín
maszkja módosul
aranyló színre,
vízágyát üresen
hagyva, éjkirályt
állítja félre.
Szikrázó fényeket
szórva igyekszik
trónjára égve,
lángoló bánatba
fúlva zuhannak
leplei mélybe.
Ilyen a napfelkelte.
Hajnal-Reggel
Ébresztő hullámok
dobják korongját
a hűvös égre,
ezüst párafátylak
vonják fel lassan
azúros kékre.
Ásító bíborszín
maszkja módosul
aranyló színre,
vízágyát üresen
hagyva, éjkirályt
állítja félre.
Szikrázó fényeket
szórva igyekszik
trónjára égve,
lángoló bánatba
fúlva zuhannak
leplei mélybe.
Ilyen a napfelkelte.